Ágostoni gyökerek — lelkiségünk forrása

Szent Ágoston öröksége

Rendünk lelkisége Szent Ágoston (354–430) örökségéből táplálkozik: szabályunkat az ő regulájára alapozva éljük. Ahogy mi, iskolanővérek mondjuk, ágostonos rend vagyunk, mert Szent Ágoston reguláján alapul a szabályunk. Boldog Mária Terézia Gerhardingert, rendünk alapítóját is mélyen áthatotta ez a lelkiség.

„Az ember szalad hegycsúcsot, öreg tengert, szélesen hullámzó folyamot, végtelen Óceánt, csillagjárást bámulni, s önmagával nem törődik."
— Szent Ágoston: Vallomások, 10. könyv

Az ágostoni közösségi eszmény

Az ágostoni lelkiség középpontjában a közösség áll: „egy szív és egy lélek Istenben". Szent Ágostonnak barátokra volt szüksége ahhoz, hogy belső utazásra induljon – lelki élményeit gyakran mások jelenlétében élte meg. Ezt a közösségi eszmét rendünk a mai napig megéli: helyi nővérközösségeink naponta építik azt a testvéri életet, amelyből a nevelői küldetés fakad.

Imádság és szemlélődés

Az imádság az ágostoni lelkiség szíve. Boldog M. Terézia éjjelente egy órát imádkozott az Oltáriszentség előtt, hogy lelke újjáéledjen. Rendünk tagjai a zsolozsmában, a szentmisén és a közös csendben keresik Isten arcát – ebből az elcsendesedésből fakad a nevelői jelenlét ereje.

Szolgálat a világban

Az ágostoni lelkiség összeköti a szemlélődést és az aktív apostoli szolgálatot. A közösségben megélt hit kiárad a nevelői munkába, az iskolákba, a lelki kísérésbe. Rendünk alapítója ezt a két dimenziót – a befelé és kifelé fordulást – elválaszthatatlannak tartotta: „Oda megyünk, ahová a Gondviselés hív minket."