Mi, iskolanővérek „ágostonos” rend vagyunk – a szabályzatunk ugyanis Szent Ágoston reguláján alapul.
Szent Ágostonnak barátokra volt szüksége ahhoz, hogy belső utazásra induljon. Lelki élményeit gyakran mások jelenlétében élte meg. A kertben történő lelki megtérésének barátja, Alipius volt a tanúja, édesanyja, Mónika Ostiában volt társa fia egyik mély lelki élményének. Szent Ágoston példáját követve Boldog M. Teréziát hívhatjuk, hogy barátként járjon velünk belső utunkon.
„Az ember szalad hegycsúcsot, öreg tengert, szélesen hullámzó folyamot, végtelen Óceánt, csillagjárást bámulni, s önmagával nem törődik."
— Szent Ágoston: Vallomások, 10. könyv
Az imádság az ágostoni lelkiség szíve. Boldog M. Terézia éjjelente egy órát imádkozott az Oltáriszentség előtt, hogy lelke újjáéledjen. Rendünk tagjai a zsolozsmában, a szentmisén és a közös csendben keresik Isten arcát – ebből az elcsendesedésből fakad a nevelői jelenlét ereje.
Rendalapítónk – Szent Ágostonhoz hasonlóan – mélyen hitt Isten Igéjében, jól ismerte a Szentírást, és kiterjedt levelezésén keresztül is szerette volna hirdetni Isten örömhírét. Volt olyan levele, amelyben több mint ötvenháromszor utalt a Szentírás szavaira.
Az ágostoni lelkiség összeköti a szemlélődést és az aktív apostoli szolgálatot. Rendünk alapítója ezt a két dimenziót – a befelé és kifelé fordulást – elválaszthatatlannak tartotta. „Oda megyünk, ahová a Gondviselés hív minket” – ez az egyik legfontosabb alapelvünk.